Medencék, gólok, pofonok! Ebben minden benne van. Mit ád az ég, még az igazság is. Én, kérem, végigpólóztam a világ összes medencéjét. Játszottam kétezer mérkőzést, lőttem ötezer gólt, kaptam tízezer pofont. Vízben-parton végigcsináltam hét olimpiát, a hétből négyet – ez történelem! – győztesen.

Egy időben az a hír járta rólam, hogy fifikás, minden hájnál megkent játékos vagyok. Azt viszont kevesen tudták, hogy a dörzsöltség nálam soha sem becsület és dicsőség dolga volt, hanem – lehetőség a túlélésre. A fennmaradásra. Darwin bővebben tudna erről mesélni.

A vízilabda ugyanis minden időben a szőrös mellű kolosszusok sportága volt. Átlagmagasságuk 280 ceni, átlagsúlyuk 320 kiló. Ebből két mázsa tiszta izom, a többi kemény bütyök. Most árulják el nekem, hogyan élhet meg ezek között a gulliverek között egy középtermetű (165 cm) szerény és csendes férfiú, akinek súlya diadalai teljében sem haladta meg a 70kilót és aki ráadásul még az r-betűket sem tudta Lőrincze Lajos artikulációjával kiejteni?