Hétfőn kora este, egy római kórházban, szerettei körében aludt el örökre Carlo Pedersoli, azaz Bud Spencer. A szakállas óriást a világ gyászolja, ám a Borsnak néhány hónapja elárulta: nem fél a haláltól.

„Mély fájdalommal kell közölnünk, hogy Bud elrepült a következő útjára. A Pedersoli család” – jelent meg az üzenet Bud Spencer Facebook-oldalán hétfőn este tíz órakor, és a világ gyászba borult. Elment Piedone, Charlie Firpo, Ba­nános Joe, azaz Carlo Pedersoli. Nyolcvanhat évet élt.

Pályáját sikeres sportolóként kezdte, ő volt az első olasz úszó, aki száz gyorson egy percen belül ért célba, válogatott szinten pólózott, de aztán felfedezte a filmipar. Kedden egy pillanat alatt lepték el az internetet a vele kapcsolatos hírek, a legendássá vált filmjelenetek, mondatok, emlékek. Bud Spencer közel száz filmben szerepelt, munkásságát mégis azok a vígjátékok tették emlékezetessé, amelyekben Mario Girotti, azaz Terence Hill oldalán állt a kamerák elé.

A kék szeméről is ismert sztár tegnap a Corierre della Sera nevű olasz lapnak adott nyilatkozatot a tragédia kapcsán. – Elvesztettem a legjobb barátomat – mondta Terence, aki megjegyezte azt is, miért lehettek ők az egyik legsikeresebb páros a filmgyártás történetében. – So­sem veszekedtünk. Nem volt bennünk irigység, szerettünk együtt dolgozni. Bud Spencer fia egy másik interjúban azt is elárulta, édesapja csendben aludt el. – Apa derűsen távozott el közülünk, 18.15-kor. Nem szenvedett, mindannyian mellette voltunk, és az utolsó szava az volt, hogy köszönöm – közölte Giuseppe Pedersoli.

Bud Spencer rokonai és barátai pontosan tudták, hogy a színész sosem félt a haláltól. A közelmúltban megjelent önéletrajzi köteteiben rendszeresen le is írta a gondolatait az elmúlással kapcsolatban.

Kárpáti György: sírtam, amikor megtudtam

- Hétfőn este hívott a fia, Giuseppe Pedersoli, hogy ne várjam, az édesapja többé nem jön Pestre. Nem vagyok sírós, de akkor elsírtam magam – árulta el a Borsnak Kárpáti György, háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó, a nemzet sportolója – Nagyon vártam, hogy meglátogat. Akkor ígérte meg, amikor másfél éve nála jártam, mert a 80. születésnapomra forgattak rólam egy dokumentumfilmet. Nem hiányozhatott belőle, hiszen az öt legjobb barátom közül ő az egyik. Csodás olasz vendéglátásban részesített. Sajnos ezt a látogatást nem tudja viszonozni, már nem jöhet el.