Details

Written by Super User

Category: Blog

Published: 17 June 2020

Hits: 757

Életének 85. évében, hosszantartó betegség után elhunyt Kárpáti György, háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó, a Nemzet Sportolója.

A legendás játékos halálhírét a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesülete jelentette be szerdán.

Az uszodák világában csak Gyurikaként ismert sportember Budapesten, a Józsefvárosban született 1935. június 23-án. Tízévesen vitte le az uszodába édesapja, a Ferencváros ificsapatának edzője. A Fradiban az úszás mellett futballozott és a műugrást is kipróbálta. Az úszásban négyszer nyert magyar bajnokságot, végül mégis a vízilabda mellett kötelezte el magát. Tizenöt évesen került be a zöld-fehérek nagycsapatába, egy évvel később Rajki Béla szövetségi kapitány beválogatta az 1952-es helsinki olimpiára készülő keretbe, mert ő volt a pólósok közül a leggyorsabb, egy percen belül teljesítette a 100 méteres gyorsúszást. “Gyurika” így lett minden idők legfiatalabb vízilabdázó olimpiai bajnoka, 17 éves volt, amikor nyakába akasztották az aranyérmet.

Gyorsasága, robbanékonysága mellett helyzetfelismerése, az összjátékhoz való érzéke emelte világklasszissá. Második aranyérmét az 1956-os melbourne-i olimpián szerezte, ahol a magyar válogatott – többek között – a szovjeteket győzte le a hatos döntőben. Az egy hónappal a forradalom leverése után rendezett mérkőzés “vérfürdőként” vonult be a sportág történetébe: 4-0-s magyar vezetésnél az egyik szovjet játékos Zádor Ervin arcába könyökölt, és az uszoda vízét vörösre festette a vér. Az indulatok a parton is elszabadultak, ezért a bíró a mérkőzést egy perccel előbb lefújta. Kárpáti az 1960-as római olimpián “csak” bronzérmet szerzett, de az 1964-es tokiói tornán megnyerte harmadik olimpiai aranyérmét.

A három olimpiai aranyérem mellett háromszoros Európa-bajnok is a válogatott 1954-es, 1958-as és 1962-es diadalának részeseként. A nemzeti csapatban 1969-ig 162 mérkőzésen szerepelt. A Ferencvárossal ötszörös magyar bajnok és kupagyőztes, a klub örökös bajnoka.

Visszavonulása után 1970 és 1980 között Gyarmati Dezső szövetségi kapitány mellett a válogatott edzőjeként dolgozott, részese volt a csapat 1976-os montreali olimpián elért elsőségének. Az 1980-as években – több részletben – Ausztráliában, Sydneyben és Melbourne-ben edzősködött.

Válogatott pólósként, 1964-ben szerzett jogi doktorátust az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogtudományi Karán. 1980-tól az FTC vízilabda-szakosztályának vezetője, 1989-1992 között a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB), 1996-ig a Magyar Vízilabda Szövetség elnökségi tagja volt, 1990-ben bekerült a Ferencváros elnökségébe.

1962-ben a Magyar Népköztársaság Kiváló Sportolója lett. 1982-ben az egyesült államokbeli Fort Lauderdale-ben beválasztották a sportág halhatatlanjai, az International Swimming Hall of Fame tagjai közé. 1994-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét, 1996-ban Köztársasági Elnök Aranyérmét kapta, 2000-ben beválasztották az évszázad magyar vízilabda-válogatottjába. 2004-ben MOB-érdemérmet és a Magyar Örökség-díjat, 2005-ben Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) elnöki különdíjat kapott. Melbourne és Budapest díszpolgára. 1994-től tagja, majd 2011-től elnöke volt a Halhatatlanok Klubjának. 2013-ban a Nemzet Sportolójává választották.

Az önbizalmáról és jó humoráról ismert vízilabdázó sportpályafutásának emlékeit Peterdi Pállal közösen több könyvben írta meg: Melbourne-Miami-Margitsziget (1957), Kint vagyok a vízből (1966), Itt állok megfürödve (1981), Medencék, gólok, pofonok (1982), Cini és a többiek (1985), Három testőr Ausztráliában (1988), Mennyei lábtengó (és más hazugságok) (1997), Medencék, gólok, pofonok (Helsinkitől Moszkváig) (2012). A bohém, jó kedélyű sportember kártyaszenvedélye legendás volt, és imádta a lóversenyt.

Az FTC népligeti sportcentrumának sétányán található a mellszobra. 2010-ben, hetvenötödik születésnapján dokumentumfilmet forgattak róla A vízilabda Puskása címmel, valamint később bemutatták a róla készült, Káel Csaba által rendezett dokumentumfilmet Gyurika – Egy pólós vallomásai címmel.

Forrás: sportkatlan.hu

Details

Written by Super User

Category: Blog

Published: 17 June 2020

Hits: 730

Nyolcvannégy éves korában Budapesten elhunyt a háromszoros olimpiai bajnok egykori vízilabdázó, Kárpáti György, a Nemzet Sportolója – számolt be róla a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesülete. A szomorú hírt a felesége megerősítette a Nemzeti Sportnak.

Kárpáti György 1935. június 23-án született Budapesten. Pályafutását úszóként kezdte 1945-ben a Ferencváros csapatában, s bár többször nyert országos bajnokságot, és sokáig párhuzamosan művelte a kettőt, végül a vízilabdát választotta első számú sportjának. Pólósként 1952-ben, 1956-ban és 1964-ben olimpiai bajnok lett, 1960-ban ötkarikás bronzérmes, s ugyancsak háromszoros Európa-bajnok a válogatott 1954-es, 1958-as és 1962-es diadalának részeseként. Vízilabdában 1952-től 1969-ig volt válogatott, a nemzeti együttesben 162-szer szerepelt.

A Fradival ötszörös magyar bajnok és kupagyőztes. 1973 és 1980 között a pólóválogatott másodedzője. Az apró termetű, villámgyors és minden helyzetben a legjobb megoldást választó legenda edzői karrierje csúcsán, Gyarmati Dezső szövetségi kapitány segítőjeként is nyert olimpiát, 1976-ban Montrealban.

Válogatott pólósként, 1964-ben szerzett jogi doktorátust az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogtudományi Karán. 1980-tól az FTC vízilabda-szakosztályának vezetője, 1989-1992 között a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB), 1996-ig a Magyar Vízilabda Szövetség elnökségi tagja volt, 1990-ben bekerült a Ferencváros elnökségébe.

Beválasztották az Úszó Hírességek Csarnokába (1982), megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét (1994). 2004-ben MOB-érdemrenddel tüntették ki, 2005-ben Jacques Rogge, a NOB akkori elnöke különdíjban részesítette. 2004-ben Magyar Örökség Díjat kapott. 2010-ben Budapest díszpolgára lett, 2013-tól a Nemzet Sportolója.

Az önbizalmáról és jó humoráról ismert vízilabdázó sportpályafutásának emlékeit Peterdi Pállal közösen több könyvben írta meg: Melbourne-Miami-Margitsziget (1957), Kint vagyok a vízből (1966), Itt állok megfürödve (1981), Medencék, gólok, pofonok (1982), Cini és a többiek (1985), Három testőr Ausztráliában (1988), Mennyei lábtengó (és más hazugságok) (1997), Medencék, gólok, pofonok (Helsinkitől Moszkváig) (2012).

Kárpáti György volt minden idők legfiatalabb magyar vízilabdás olimpiai bajnoka, hiszen az 1952-es helsinki játékok megnyerésekor mindössze 17 éves volt. Halálával az ötvenes évek aranygenerációjának utolsó élő tagja távozott – néhány nappal 85. születésnapja előtt.

Forrás: nemzetisport.hu

Details

Written by Super User

Category: Blog

Published: 17 June 2020

Hits: 815

Ahogyan arról beszámoltunk, nyolcvannégy éves korában elhunyt a háromszoros olimpiai bajnok egykori vízilabdázó, Kárpáti György. A Nemzet Sportolójára Faragó Tamás, Kemény Dénes és Szabó Tünde emlékezett a Nemzeti Sportnak.

„Különleges személyisége volt a magyar vízilabdasportnak – kezdte Faragó Tamás a Nemzeti Sportnak. – A mai napig azt tartjuk, hogy a magyar póló az ész játéka, amihez meg kell szerezni a technikai fölényt: ő ezzel rendelkezett, ugyanakkor az emberi tulajdonságai is rendkívül szimpatikusak voltak, hiszen imádta a tehetségeket, és nagyvonalú volt. A fizikai adottságaiból fakadt, hogy játékosként gyors észjárásúnak kellett lennie, ehhez párosult az úszáskészsége, ami kivált hasznosult, hiszen annak idején minden gól után ráúszás következett, azaz, ha a magyarok betaláltak, utána mindig vissza is került hozzájuk a labda... Azon korosztályba tartozott, amelynek a szellemességét értékelte a következő generáció, ugyanakkor ha a vízilabdáról beszélt, mindenki nagyon figyelt, mert tudni lehetett, hogy fontos információkhoz lehet jutni. Gyurika ilyen ember volt: a könnyedsége, bohémsága, vagánysága, életkedve valamilyen módon mindenki számára példaképpé tette.”

„Baráti kapcsolatom volt vele, igazi szívember volt – nagyon nehéz múlt időben beszélni róla. Kárpáti György ezután is mindig itt lesz velünk, igazi legenda volt, az az ember, akit mindenki szeretett. Az életéről szóló dokumentumfilm nem véletlenül kapta »A vízilabda Puskása« címet, fantasztikus sportoló volt, aki azért is lehetett olyan sikeres ebben a sportágban, mert fiatalkorában egy percen belül úszta le a száz gyorsot. Világ életében a sportért, a vízilabdáért tevékenykedett, és mindig szívén viselte a fiatalok sorsát. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma, a Magyar Olimpiai Bizottság és a Magyar Vízilabda-szövetség is a saját halottjának tekinti a háromszoros olimpiai bajnokot, a Nemzet Sportolóját” – fogalmazott Szabó Tünde sportért felelős államtitkár.

„Játszani én csak akkor láttam Gyurikát, amikor már idősödött, viszont édesapám az ő korosztálya, tőle tudom, hogy valóságos tűzgolyó volt: nagyon erős és borzasztóan gyors, úszásban is szerzett érmeket, majd ezt a képességét csillogtatta vízilabdázóként is a gólveszélyessége és vagánysága mellett – osztotta meg gondolatait Kemény Dénes korábbi szövetségi kapitány. – A legszebb élményeim vele kapcsolatban az ausztrál időszakából vannak, amikor annál az állami csapatnál dolgozott, amelyikben én játszottam. A vezetőedző ausztrál volt, de egyetemi tanár, ezért a hajnali edzéseket nem ő tartotta, mert ment az iskolába, hanem Gyurika. Ő viszont a halvány angoltudásával nem vállalta, hogy szónokoljon a csapatnak, úgyhogy a keret egyetlen légiósának, nekem elmondott magyarul egy viccet, majd hozzátette, hogy »úgyis tudod, mit kell csinálni«... Szóval, megfordultam, és próbáltam nevetés nélkül kiadni a feladatot, a fiúk meg azt hitték, lediktálta nekem az edzéstervet. Az idény végén bajnokok lettünk, noha a csapat a megelőző tizenöt évben a dobogóra sem jutott fel.”

„Kárpáti György halála kapcsán a bánat és szomorúság után az optimizmus, a jókedv jut eszembe, az, hogy mindig a humort kereste, ugyanakkor mint sportember rendkívül keményen dolgozott azért, hogy a nagy mackók között érvényesülni tudjon alacsony termetével: fejlesztette a gyorsaságát, a ravaszságát. Nagyon jó barát volt, aki mindig kiállt másokért, segítette bajnok társait, s bár az utóbbi években megrendült az egészsége, sohasem panaszkodott, és ott volt minden olyan eseményen, amely segítette az olimpiai mozgalmat és a sportot. A magyar sport nagy egyénisége távozott, talán furcsa mondani, mégis úgy érzem, hogy a derűt vitte el magával” – mondta Schmitt Pál olimpiai bajnok párbajtőrvívó, a Magyar Olimpiai Bizottság egykori elnöke, korábbi köztársasági elnök.

Orbán Viktor miniszterelnök is megemlékezett Kárpátiról.

Forrás: nemzetisport.hu